Pieter Brueghel: Parasztlakodalom (1568)

A helyes élet paraszti szabályai

Az anyagi javaknak nemcsak a megszerzéséhez, de használatuk, birtoklásuk módjához is fontos morális tartalmak kötődtek. A szorgalommal együtt előtérbe kerül a takarékosság erénye is, hiszen a piaci viszonyok megjelenésével egyre inkább érdemes takarékoskodni. A jobbágyfelszabadítás első nemzedéke pedig azt is megtapasztalhatta, hogy a megváltozott viszonyok között a takarékosság erényének hiányában milyen könnyű tönkremenni. A takarékosság az utolsó száz év során szinte vérévé vált parasztságunknak. Ez a mentalitás összefüggésben van az önellátó paraszti gazdálkodással, mely a fogyasztói értékrend hiányával is jellemezhető... Tovább a teljes írásra

Diploma és a paraszti élet

Tudod, az a buta paraszt állatot nevelt, tenyésztett és nemesített. Minden hazai tájegységnek megvolt az rá jellemző állatállománya, ami követte a helyi adottságokat, úgy mind növényzet, csapadék, talajviszonyok és hőmérséklet. Ez így, kimerít vagy kettő egyetemi diplomát!

Aratók Romániában az 1920-as években

Érdekességként: a magyar tarka szarvasmarhának ötven éve még 12 tájfajtáját tartották nyilván, mára már csak magyar tarkát ismer a szakirodalom. Tehát amit ez a buta paraszt kétszáz év szorgalmas nemesítő tevékenységével létrehozott, azt a te tanult fajtád az 1972-től kezdődő felelőtlen összevissza keresztező tevékenységével mára teljesen tönkretette!

Az a buta paraszt ez mellett gabona és zöldségnövényt, továbbá gyümölcsöt termesztett, nemesített. Érdekességként elmondanám neked, hogy ezeket a buta paraszt által nemesített gyümölcsöket például nem kellett permetezni és jól tárolhatók voltak, míg a mai okos professzorok által újított növények, úgynevezett növényvédelem nélkül nem hoznak termést, mert elviszik a betegségek, továbbá hűtőház nélkül szinte azonnal tönkremennek. Szóval a buta parasztnak itt is kioszthatsz néhány egyetemi diplomát: növénytermesztő, növényorvos, nemesítő, kertész, stb.. A hiba csak ott van, hogy nem ismeri a latin nevét.

Ez a buta paraszt ezen kívül még gazdálkodni is tudott a terméssel, egyik évről a másikra meg kellett terveznie, hogy a leendő termésből megéljenek. Továbbá tartalékot kellett képeznie. Az állatállomány ellátására is kellett gondolnia és ami a legfontosabb, megfelelő minőségű és mennyiségű vetőmagról kellett gondoskodnia, hogy a jövő évben mindezt újra megtehesse. Nos ezért jár egy közgazdász diploma és egy raktározási, raktárkezelési, logisztikai végzettség is. De itt még korán sincs vége, az állatok levágása, feldolgozása, tartósítása és a hús modern eszközök nélküli tárolása, a növények tárolása, feldolgozása, még egy hentes szakmunkás bizonyítványt, további konzervipari ismereteket is feltételez és legalább egy élelmiszeripari technikusi bizonyítvány kiosztását is megköveteli.

Az állatokkal folyamatosan fellépő betegségeket is gyógyítani kellett valakinek. Egy személyes élmény: kisgyermekként az egyik tehén benyelt egy almát, ami megakadt a torkán és fuldoklott. Az állatorvos azt tanácsolta, hogy metsszék el a torkát és mérjék ki az állatot, mert menthetetlen. Nos, az egyik öreg tanulatlan buta paraszt, amikor ezt meghallotta megfogta a Dr. úr gallérját és kivágta az istállóból, kért egy kicsi kést, benyúlt az állat szájába és szétvágta az almát. Ez a tehén utána még számtalan borjúval ajándékozta meg a gazdáját. Tehát a buta parasztnak jár egy állatorvosi diploma is!

De ez a buta paraszt régen csak nagyon indokolt esetben fordult orvoshoz, ma ilyenkor megyünk kórházba. Mert a kisebb betegségeket odahaza kezelte, otthon szült, a kertben megtermelte a gyógynövényeket. Szinte minden faluban volt egy bába, vagy egy javasember, javasasszony, aki gyógyított embert és állatot egyaránt. Tehát jár egy orvosi és egy gyógyszerészi diploma is ennek a buta parasztnak.

Saját maguk készítették a mosó, mosdó, mosogatószerüket, ruha, fa, falfestékeiket. Talán ez megér egy vegyészmérnöki diplomát?

Fiatal házasoknak, ha nem örököltek, pénzük sem volt a mesteremberekre, akkor a rokonság felépített egy házat. Hopp: építészmérnök, kőműves, téglakészítő, (vályogvető) ács, tetőfedő szakmák kerestetnek.

Ma, ha valaki megtanulja a vályogvetést és a nádazás mesterségét, akkor művész úrnak szólíttatja magát és mutogatják a TV-ben, mint valami nagy tudású csodabogarat. Gyermekkoromban, nagyanyám felnézett az égre (Nem az órájára!) és mondta, mennyi az idő. Rég az öreg paraszt ránézett az égre és mondta: most kell vetni, most aratni, most kaszálni, most haza kell hajtani az állatot, most sietni kell, mert jön az eső, a jég, vagy a hó. Napszaktól függetlenül, arra van észak, arra dél és hogy mennyi az idő. Tehát, ennek a buta parasztnak jár egy csillagász és egy meteorológus diploma is!

Míg napjainkban magukat művészeknek, celebeknek szólíttató emberek tucatjaival van teli a média, addig ezeket az embereket száz évvel korábban a legutolsó csárdából is elhajtották volna a zenészek, mint csepűrágó, tehetségtelen kontárokat! Ugyanis zeneművészeti főiskola nélkül is csodálatos zenészei voltak a vidéknek, akik nem gőgösen pöffeszkedtek, hanem szolgálták a művészetükkel a népet. Népünk zeneiségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a kétszázezernél is több népdal, ami kinyomtatva is megtalálható, az olyan valóban tehetséges és elkötelezett művészeknek köszönhető, mint Kodály Zoltán. De soha ne felejtsük, ezek a remekművek a nép ajkán keletkeztek!

De tudod fiam, ha a fajtád valamelyike elvégzi a képzőművészeti főiskolát és az ott elsajátított tudásával a kétszáz évvel korábban élt, férjhez menni szándékozó tizenhét éves „buta”parasztlány kelengyéjének csupán tizedrészét képes megcsinálni, akkor már művésznek nevezi magát, saját stílusirányzatot indít, a saját kreálmányait a divatbemutatók kifutóira viszi. Mondd fiam, hol itt az igazság?

Mondd fiam, összeszámoltad, hogy hány diplomát és különböző végzettséget kellene szétosztanod minden egyes buta paraszt között, akiket te leszólsz, míg a te tanult, művelt zsidód csupán egyetlen tudományágban jeleskedik? Feltéve, ha tényleg jeleskedik és nem valami kókler, aki csak azért kapott valami tudományos címet, mert a családba tartozik és összehoztak neki is egyet, mert ugye „ő is megérdemli”. Tudod fiam, az a buta paraszt, aki nem járt iskolába, kisgyermekkorától járta az élet iskoláját a nap huszonnégy órájában és mindent eltanult az öregektől. Így amikor Ő maga is öregember lett, többet tudott, mint száz egyetemi professzor, akik egymásnak jól hangzó titulusokat osztogatnak a felületes tudásukra és lenéznek mindenkit, akiknek nem jutott az ő szedett-vedett címeikből, mert nem tartoznak az ő köreikbe! Ezek után, ugye elhiszed nekem, hogy a te tanult zsidód, aki a tudását az én buta magyar parasztomtól lopta, sok ezerszer többel tartozik az én népemnek, mint amivel bármelyik magyar tartozna neki, vagy neked???
Forrás: Facebook

Mai napig faluhelyen az a szokás, hogyha találkozol valakivel jártodban-keltedben, akkor köszönsz. Mindegy, hogy ismered-e az illetőt személyesen, vagy sem, meg kell adni a tiszteletet. Aki falun nőtt fel, vagy legalább egy ideig ott élt, egész életében benne marad, hogyha kisebb közösségbe kerül, akkor ha szembe jön valaki köszönti. Fellelhető ez néha városokban is, méghozzá a panelházakban is. Csakhogy ott ezen a szinten meg is reked. Szinte semmi többet nem tudnak egymásról az emberek. Egy kis településen, ha idegent látnak, akár még meg is kérdezik tőle köntörfalazás nélkül, hogy kit keres. Ezt persze lehet úgy is értelmezni, hogy mindenbe beleüti az orrát az illető, de lehet úgy is, hogy ez egyfajta védekezés, hisz a nem megszokott jelenthet valami veszélyt is. Hisz ha valakit nem ismernek, nem lehet tudni milyen szándékkal érkezett. Tudod azt is, hogyha szokatlan időben harangoznak, akkor valaki meghalt a faluban. És azt is, hogyha a kisharang szólal meg, akkor egy gyermek az. Már gyerekkorodban megtanultad, hogy a kakas kukorékolása jelzi a reggelt. Pontosan tudják, hogy mindjárt pirkad, így ha vele együtt kelt a ház népe, a reggeli teendőket követően már világosban intézhette a kinti dolgokat. És megtanultad vele kapcsolatban azt is, hogy jó vigyázni őkelmére, mert a kakaskukorékolás azt is jelzi, hogy a terület, ahol él, az övé, vele együtt nyilván a baromfiudvar népe is, nem jó összeakasztani vele a bajszodat, mert Te húzod a rövidebbet. Tudod, hogy a ló, vagy marha mögé állni nem szabad, azt is, hogy a tehenet merről kell fejni, ha tejet akarsz. Megtanultad már gyerekkorodban, a fűrészelést, azt is, hogy a fűrészt hajtogatni kell. És tudod azt is, hogy a jó kaszát kalapálták és nem köszörülték, és a kapát is kalapálni szokás. Tudod, ha elvetsz valamit a földbe, akkor az mikor dugja ki a fejét, és mikorra várható belőle termés, ha nem jön közbe valami, márpedig az mindig közbejöhet. Megtanultad már gyerekkorban, hogy hasogasd a fát a kályhába, hogy a kezed ép maradjon, és hogy rakd meg a tüzet, hogy az be is gyulladjon. Azt is magadba szívtad vele, hogy a sparhelten készült étel íze valami fenséges. És hogy este, sötétben, a sparhelt világánál beszélgetni milyen kellemes. Az is nyilvánvaló, ha azt akarod, hogy a macska egerésszen is, akkor nem kell neki macskatáp, és ha egészen nap ölben van, és agyondédelgeted, akkor előbb-utóbb hülyére vesz. Már gyerekkorodban rájöttél, hogy a meleg paradicsomnak, amit akkor szedtél le a tövéről, valami csodás íze van, és hogy az épp sárguló gyümölcs, ha kicsit meggyűrögeted, megnyomogatod ugyanolyan finom, mint az érett. És persze azt is régóta tudod, hogy fára mászni jó, de a gyümölcsfákkal vigyázni kell... Azt is tudod, hogyha újkrumplit akarsz, akkor nem kell felszedned az egész tövet, és hogy ha bogarat látsz rajta nem biztos, hogy egyből elő kell hozni a permetezőgépet. Tudod azt is, hogy a munkához idő kell, és nem szabad hirtelen nekiesni, hajtani esztelenül, mert nem bírod sokáig. Meg azt is, hogyha elfáradtál, akkor pihenni kell. És rengeteg bölcsességet, amit más, a városi ember sokszor még az iskolában sem tanul meg.
Forrás: Internet

Képek forrása: Wikipedia