Dr. Straub Jánosné Dr. Steer Gabriella
emlékoldala

S Z Á Z    É V E    (1919)    S Z Ü L E T E T T
Dr. Straub Jánosné szül. Dr. Steer Gabriella

A hunyó nap sugarában
Nézem, anyám, sírodat:
Sárga-piros rózsáival
Szórja be az alkonyat.

Sárga-piros rózsáiból
Szövi rád a takarót…
Lágyan lengő, fúvó szellő
Suttogja az altatót.

(Pósa Lajos - részlet)

Teljes nevén: Prof. Dr. Straub Jánosné Dr. Steer Gabriella Irén Ninette 1919. szeptember 21-én született Debrecenben, a Péterfia u. 51. számú házban. Édesapja Steer Gábor honvéd őrnagy (1879-1941) lánya születésének idején egy romániai fogolytáborban volt (Crajova vagy Brassó mellett) 1919 májusától decemberig. Táviratilag értesült lánya születéséről. Édesanyja Ninette Premru, Fiuméban született 1898. január 26-án.

A szülők 1917. december 29-én kötöttek házasságot Bischoflock-ban (Ma Szlovénia, Skofja loka). Ninette és Gábor egymás között németül beszéltek, és németül is leveleztek. A házasságkötés után Debrecenben, a Péterfia u. 51. szám alatt, a kereszt-épületben éltek. Ninette nagyon hamar megtanult magyarul, erre azért is volt nagy szükség, mert férje csak egy rövid ideig volt mellette, hiszen a házasságkötésre és nászútra kapott szabadság csak néhány hét volt, vissza kellett térnie az olasz frontra. A háború befejezése után Steer Gábor ugyan visszatért a debreceni házba, de hamarosan a romániai fogolytáborba kellett bevonulnia a szerencsétlen katonai helyzet miatt. Gabriella születésekor az édesanya mellett Boross Marcella, a ház tulajdonosnőjének társalkodó hölgye állt, ő viselte gondját, és ő lett az újszülött kislány keresztmamája. A fiatal anyuka nem sokáig élvezhette zavartalanul az anyaság örömeit. 1920 elején a debreceni Auguszta szanatórium megvizsgálta, és tüdőbetegséget mutatott ki nála. A fiatalasszony levélben értesítette nővérét, illetve annak férjét a diagnózisról, akik azonnal Debrecenbe utaztak. Ninettét és az ekkor féléves kislányt (Gabriellát) magukkal vitték Goriziába [Görz, Krajna tartomány] kezelésre. Ninetten itt sem tudtak segíteni, 1921. július 5-én, 23 évesen elhalálozott.

Steer Gabriella 1924-ig az unokatestvéreivel élt Goriziában, egy népes olasz családban, boldog gyermekkora volt, nem sejtve semmit magyar származásáról, a jövőjéről. Anyanyelve olasz volt, csak ezen a nyelven beszélt, amikor rokonai úgy döntöttek, visszaadják vér szerinti apjának. Steer Gábor immár nyugalmazott őrnagyként, leszerelve élt a debreceni Péterfia utcai házban. Gabriella 1924. szeptember 2-án Poldi nagynénjével érkezett meg a budapesti Déli pályaudvarra, ahol édesapja várta, ekkor három hét híján már öt éves volt. A hazaérkezés után megkezdődött Gabriella honosítása. A kislány csak most látta először őszülő édesapját, aki magyarul beszélt hozzá, amit természetesen még nem értett. Az első napokban apja kívánatos gyermekprogramokkal kedveskedett lányának, elvitte állatkertbe, az angolparkba [Vidám Park], hajókirándulásra mentek a Dunán. A kellemes élmények után hazavitte Debrecenbe, ahol játékokat kapott, köztük egy háromkerekű biciklit, ismerkedett az új otthonával. Poldi nagynénje néhány napig még vele volt, de hamarosan már csak a magyar rokonok vették körül. Keresztmamája, Boross Marcella néni tanyáján töltötte a legtöbb időt (Debrecen, Bellegelő, 56 hold terület), jó levegő, háziállatok társasága vette körül. Özvegy apja szorgalmazta a magyar nyelv megtanulását, ami gyorsan ment, Gabriella szép és okos kislány volt, mire iskolába ment, már jól beszélt magyarul (ahogy az ő édesanyja is hamar tanulta meg a számára idegen nyelvet). 1926 őszén kezdte meg elemi iskolai tanulmányait Debrecen egyik patinás, „elitképző” intézményében, a katolikus egyház fenntartásában működő Svetits Intézetben. Az iskolában a hazafias szellem, vallásos érzület, más felekezetbeliekkel a testvéri szeretet, a növendékek magas szintű képzése állt a középpontban. Az ifjú Gabriella ezekben az években a tanulás mellett élte az úri leányok gondtalan életét: zongorázott, nyelvekkel ismerkedett, bálba járt, korcsolyázott, teniszezett. Tizenkét évig, egészen az érettségi vizsgáig volt a Svetits Intézet diákja, 1938 júniusában kitűnőre érettségizett.

1938-ban felvételt nyert a debreceni Tisza István Egyetem Orvostudományi Karára, szeptemberben megkezdte tanulmányait. A kémia előadásokat Dr. Straub János egyetemi magántanár tartotta, aki rögtön felfigyelt a mindig első padsorban ülő fiatal olaszos kinézetű szép és okos leányra. Hamarosan egymásba szerettek, és már 1938 karácsonyán megtartották az eljegyzést. Megismerkedésükkor Dr. Straub János 45 éves özvegyember volt, első házasságából származó 12 éves fiát egyedül nevelte (János (1926-2001). 1939. május elsején Nádudvaron a család vidéki kúriájában tartották meg az esküvőt. Gabriella immár asszonyként folytatta egyetemi tanulmányait, közben gyermekeket szült. 1940. január 24-én született Sándor, majd 1941. augusztus 25-én Ninetta, 1943. augusztus 25-én Erika. A II. világháború alatt (1944-45) mint felsőbb éves medika a sebészeti osztályon dolgozott kisegítőként. 1948 júniusában avatták orvosdoktorrá „summa cum laude” minősítéssel. Avatása után a belklinikán (FORNET-klinika) dolgozott 1949-1950-ben. 1950-től az újonnan épült OTI Tüdőbeteg gondozó intézetében dolgozott 1958-ig. Közben ismét három gyermeke született: 1951 év elején született kislánya (Florence) mindössze 3 hónapig élt, egy fertőzésbe halt bele. 1952. március 11-én született Tamás majd 1955. október 4-én Ákos. Eközben, 1954-ben szakorvosi vizsgát tett tüdőgyógyászatból.

1956. október 9-én férje, Dr. Straub János, aki ekkor már a kémia tanszék vezetője volt a debreceni egyetemen, Budapestről hazajövet, a debreceni, akkor épülő vasútállomáson összeesett, és kórházba szállítása után meghalt szívinfarktusban.

Steer Gabriella, aki férjhezmenetele után viselte férje nevét, 37 évesen özvegyen maradt öt gyermekkel, közülük 3 már nagyobb (16, 15, 13 éves), és két kisebb (4 és fél, 1 éves) volt. Két hét múlva kitört Budapesten a forradalom, amit november 4-én a forradalom leverése követett. A családnak lehetősége volt, hogy külföldre meneküljön, hátrahagyva a család nem csekély ingó vagyonát. A döntés az ötgyermekes anya kezében volt, aki végül itthon maradt.

1958-1961 között körzeti orvosként dolgozott Debrecenben. Ekkor, nem tudjuk, milyen indíttatást követve, felszámolta a Péterfia utcai lakást, gyermekeivel, és az ingóságokkal Budapestre költözött. A Múzeum körúton, szemben a Nemzeti Múzeummal vásárolt egy öröklakást, ő és a két kisfiú (Tamás és Ákos) ebben a lakásban élt, Ninetta és Erika az Árpád fejedelem úton vásárolt lakásban laktak, mivel mindketten felnőttnek számítottak: Ninetta a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen tanult fogorvos szakon, Erika vegyipari szakközépiskolába járt, ott is érettségizett. Sándor Debrecenben maradt, mert orvosi tanulmányai a városhoz kötötték. A család széttagoltsága miatt Gabi mama néhány év múlva nagy lépést tett. Eladta a Múzeum körúti és az Árpád fejedelem úti lakásokat, és egy ötszobás családi házat vásárolt Mátyásföldön, a József A. u. 4. sz. [ma: Zsélyi Aladár u.] alatt. Végre nagyjából együtt volt a család, ő pedig a Ferencvárosi pályaudvaron dolgozott ellenőrző főorvosként. Gabi mama a MÁV-tól ingyenes nemzetközi szabadjeggyel rendelkezett. Ezt kihasználva a hatvanas években többször utazott a gyermekeivel, főleg Tamással (de időnként Ákossal és a lányokkal is) a politikai rendszer adta keretek között kelet-Európában. Bulgáriától az NDK-ig számos helyen megfordultak és ismerkedtek kelet-Európa városaival és főbb látnivalóival. A hatvanas évek közepe a családban is nagy változásokat hozott. Sándor fia az orvosi egyetem elvégzése után megnősült és Egerben talált új otthonra. Ninette leánya is férjhez ment, a körzeti orvos férjével egy Heves megyei faluba, Apc-ra költöztek, de néhány év múlva kalandos körülmények között illegálisan elhagyták az országot és Kanadában, Torontó mellett telepedtek le. Erika is megházasodott és Pásztón kezdett új életet.

Gabi mama 1974-ben ment nyugdíjba és a szabad nemzetközi utazási lehetőségek révén többször eljutott Olaszországba nemzetközi gyorsvonattal. Olykor csak a szülőföld hangulatát akarta érezni pár órára. Kiszállt Rómában, beült egy kávéra valamelyik híres olasz kávézóba, majd a következő vonattal visszautazott Budapestre. Nyugdíjas éveiben még tartotta egy-két goriziai rokonnal a kapcsolatot, unokatestvére, Edmea Caleari Triestben lakott, a rendőrségen dolgozott még hetven éves kora fölött is.

Az autóvezetést a 60-as évek végétől átengedte Tamás fiának, aki különös érdeklődést mutatva a gépjárművek iránt már tizenöt éves korában motorozott és vezette édesanyja kis Zastaváját. Később Ákos fiának vásárolt autót, aki sokszor fuvarozta Gabi mamát a városban, sőt egy alkalommal Goriziába is eljutottak, felkeresték a temetőben anyjának (Ninette Premru) és más olasz rokonoknak a sírját. Figyelemmel kísérte gyermekei boldogulását, házasságait, az unokák születését. Gabi mama unokái: Attila (1965), Miklós (1968-2004), Erika (1968) Andrea (1966), Tünde (1971-2007), Ninette (1974), Gábor (1975), Ákos (1982), Dominika (1983), Levente (1986), Ágoston (1989), András (1994)

Gabi mama még életében szétosztotta az ingóságait öt gyermeke között. A bútorok, a textíliák, a Hummel porcelánfigurák gyűjteménye, ezüst tárgyak, arany ékszerek, festmények, számos értékes régi könyv, Herendi és más neves porcelán tárgyak, étkészlet, ezüst evőeszköz került szétosztásra. Az ingóságok szétosztása után súlyos egészségügyi problémák jelentkeztek nála, ezért egy péceli idősek otthonába költözött, ahol gyerekei, unokái látogatták időnként. A feledékenység, öregkori demencia kikezdte emlékezetét, már nem tudta felfogni, hogy Ninetta lánya 2002. február 1-jén meghalt Kanadában, Mississaugában. Mindössze 60 és fél éves volt. A betegség kegyetlenül bánt Gabi mamával is, 2003 májusában lerobbant testileg, összeomlott a szervezet vízháztartása, a MÁV kórházba került, ahol hónapokig tartó szenvedés után, 2003. szeptember 24-én halt meg. Temetése 2003. október 1-jén volt Debrecenben, ahol férje, Dr. Straub János díszsírhelyébe temették. 84 évet élt. Jelenleg 11 dédunokája van, közülük egyik sem ismerte dédnagyanyját. Róla elmondható, hogy híven ápolta mind saját olasz-magyar őseinek hagyományait, mind férjének őseit és rokonait. Mindennapi életmódjában, érzéseiben már fiatalon azonosult a magyar életformával. Családszerető és családközpontú volt egész életében.

Budapest, 2019. december

Írta: Földesdy Gabriella, fiának, Tamásnak második felesége
szerkesztésben közreműködtek Gabi mama gyermekei

Írjon nekünk, ha a portállal vagy az oldallal kapcsolatban mondanivalója van:

Az oldalon szereplő információk, képek, publikációk és adatbázisok szerzői jogvédelem alatt állnak. © | Javasolt minimális képernyő-felbontás: 1024 x 768