Ludwig van Beethoven: Für Elise
A pianínónál: Straub Levente

W. A. Mozart: Török induló
A pianínónál: Straub Levente

Paul de Senneville: Jardin Secret (Titkos kert)
A pianínónál: Straub Levente

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a sors egy kellemes szerepet osztott rám: egy csodálatos szigeten tölthetek el 4 hónapot, mint erasmusos diák. Ennek a szigetnek a neve Kréta, ahol a minosi kultúra és a Minotaurus legendája született. Egy rövid beszámolóval szeretném bemutatni, hogyan is telt el az első két hónap Heraklionban, Kréta fővárosában.

Utazás Krétára!

2010. februárjában a Gábor Dénes Főiskoláról hárman nyertük el a krétai ösztöndíjat, és mi úgy döntöttünk, hogy nem repülővel utazunk, hanem az autót választjuk. Két erasmusos társam Limbacher Vajk és Kiss Róbert. Vajknak volt egy használt autója, ami tökéletesen megfelelt számunkra. Sokat számolgattunk, hogy mennyibe fog kerülni nekünk, és mindig úgy jött ki, hogy sokkal olcsóbb lesz így, mintha repülővel mennénk. Ilyenkor télen, csak drágán lehet találni repjegyeket, mivel most nincs szezon a szigeten. Ráadásul, ha van kocsink Krétán, az csak jól jöhet, mivel az ottani buszközlekedésről nem sok jót hallottunk.

Február 16.-án délután 2-kor tudtunk elindulni Budapestről. A röszkei határon mentünk át Szerbiába, keresztül-kasul utaztunk ezen az országon, míg végül elértük a bolgár határt. Ott már magyarul üdvözöltek minket, és elmondták, hogy innen nincs messze az első szálláshelyünk, Szófia (felső két kép). Éjfél után tudtuk csak megtalálni a Hostelt, ahol egy éjszakát töltöttünk el. Másnap délben tovább is mentünk, délután 3 és 4 közt elértük a Görögország határára. Persze még korai volt azt hinni, hogy szinte már ott is vagyunk, mert mi akkor az ország legészakibb részén voltunk, viszont Kréta a legdélebben van. Nem messze Afrikától, tehát kb 1000 km autóút még hátra volt. Ismét csak éjfél után érkeztünk meg a következő szálláshelyünkre, ami egy athéni diákszállás volt. Másnap egy teljes nap állt rendelkezésünkre, hogy körülnézzünk a fővárosban, mivel a komp csak este 10-kor indult. Ezalatt az idő alatt bejártuk Athén belvárosát, voltunk az Akropoliszon, sőt még a régi olimpiai stadionban is futottunk egy kört (alsó három kép). A kompot szerencsésen elértük, és február 19-én, hajnali 4 és 5 óra közt megérkeztünk a célállomásunkra, Krétára. Az első hely ahova mentünk, természetesen a heraklioni (főváros)szálláshelyünk volt, a Park Hotel. Hamar meg is találtuk, elfoglaltuk a szobánkat, és már csak egy kiadós pihenés várt ránk, mivel 3 napja csak utaztunk. De megérte!

A 250 km hosszú Krétán a szállodákból szinte végtelen a választék. Jó, ha tudjuk, hogy a tengerparti nyaralóhelyeken - a csúszó szezontól eltekintve - alacsonyabb áron juthatunk szálláshoz, mint a városok központjában. Mi Amoudarrát választottuk, ami Heraklion közvetlen szomszédságában van. Itt található az a bizonyos Park Hotel, ami arról híres, hogy mindig sok erasmusos diák lakik itt. Jelenleg baszkok, lettek, szlovákok, franciák, belgák és lengyelek élnek velünk együtt. Azért választják sokan ezt a helyet, mert egyrészt nagyon olcsó, másrészt, meg a tulajdonos fia (Nikos Markakis) is egy régi erasmusos diák. Ő sok mindenben segít nekünk, vele bejártuk egész Herakliont, és körbevezetett minket a főiskolán is, azaz a Technical Educational Institute of Crete-n, röviden csak a TEI-en. Itt ebédelünk és vacsorázunk minden nap, mert ez a két étkezés összesen csak 60 euróba kerül egy hónapra. Mindig tudunk választani 4-5 féle étel közül. A főétel általában halból, különféle húsokból, tésztából áll. A köret nagyrészt friss zöldség, illetve ami kihagyhatatlan, az a tzatziki! Ez tipikus görög étel, szinte mindenhez ezt eszik, amit persze nem is csodálok, mert egyszerűen nagyszerű. A desszerttel egyelőre nem tudtam megbarátkozni, mivel azok a sütemények amiket itt adnak, nem igazán hasonlítanak az otthoniakra.

A főiskolán van még egy Bibliotéka (könyvtár) és egy Gym (konditerem ill. tornaterem). Az előbbi tökéletes hely a tanulásra, mivel van nagyon jó internet kapcsolat, és több mint tízezer könyv közül lehet választani. Az utóbbi hely pedig a sportolni vágyókat várja (olyanokat, mint én, aki általában sokat sportolok).

A tantárgyak

Természetesen az élet itt sem csak ebédelésből vagy sportolásból áll, ha már itt vagyunk, akkor fel kellett vennünk néhány tantárgyat is. Ez a rendszer nem olyan egyszerű mint otthon, hogy csak bejelölöm az interneten, hogy mit szeretnék tanulni, és minden el van intézve. Nekünk kell megkeresni a tanárokat, és megkérdezni tőlük, hogy egyáltalán felvehetjük-e a tárgyakat, és ha igen, akkor mik a követelmények. A legnehezebben a JAVA felvétele ment. Először rossz tanárnak a nevét adták meg, és egy hétig őt kerestük. Mikor végre megtaláltuk, akkor mondja, hogy ő ilyet nem is tanít. Aztán megint egy hétig kerestük a rendes tanárt, ő meg azt mondta, hogy az órák görögül zajlanak, tehát nem kell bejárnunk. Mondta, hogy keressük meg azt a tanárt, aki a gyakorlatot tartja. Nagy nehezen ő is meglett, és azt mondta, hogy elég egy programot írni JAVA nyelven, és akkor már megvan a megajánlott jegy. Tehát ez az egy kis (ám igen fontos) információ több mint két hét keresgélés után jutott el hozzánk. Azért vannak szeretnivaló óráink is, ezeket érdeklődésből, szeretetből vettük fel. Ez a három görög tantárgyam: Görög mitológia, Görög kultúra és történelem és a kedvencem a Görög nyelv, amit egy nagyon szimpatikus hölgy tart, neve: Efi. Vele biztosan hamar megtanulhat mindenki görögül, mert mindig mindenkire figyel, és nagyon sokat mosolyog. Meg én úgy vagyok vele, hogyha itt vagyok több hónapig Görögországban, akkor szeretnék is valamit tudni a saját nyelvükön, nem csak angolul beszélni mindenkivel. Sok fiatal beszéli ezt a nyelvet is, de tapasztalatból tudom, hogyha csak bemutatkozunk görögül, vagy akár egyéb dolgokat is tudunk, akkor sokkal jobban figyelnek majd ránk, és a nagyon fontos mosolygás sem marad el. Lehet, hogy nem véletlen, hogy már van jó pár görög barátom is.

A közlekedés

Ahogy írtam már, Krétán a közlekedés nem egy életbiztosítás. Ez annak tudható be, hogy Heraklion alig egy évszázad alatt pár száz lakosról majdnem 150 ezer főre duzzadt, viszont az infrastruktúra és a tömegközlekedés fejlettsége nem igazán követte ezt a robbanásszerű növekedést. Gyakran lehet látni egy kis robogón 3 embert utazni, vagy hogy az autók nem mindig állnak meg a piros lámpánál, és még sorolhatnám az ehhez hasonló dolgokat. Buszokkal szinte mindenhova el lehet jutni, de hátrányuk az, hogy nincs menetrend. A külvárosokba általában húsz percenként jár a busz, a centrumban viszonylag gyakrabban lehet velük találkozni.

Én szerencsére hoztam magammal a gördeszkámat, így az esetek többségében azzal járok. Sajnos a járdákat nem igazán erre a járműre tervezték, tehát nem mindenhol tudok gurulni vele. De amikor tehetem, mindig felszállok rá, így aztán egész Heraklionban mindenhol megnéznek. Egyrészt sötétszőke a hajam, és így már messziről lehet látni rajtam, hogy külföldről jöttem, másrészt meg a gördeszka nem igazán elterjedt sportág errefele, tehát gyakran leszólítanak vagy csak egyszerűen megnéznek az emberek, mint valami érdekes látnivalót az utcán.

Helyek, ahova el kell menni!

Az első város amit látni fogtok, (mivel itt van a nemzetközi repülőtér és kikötő is) az nem más mint Heraklion, Kréta fővárosa. Itt mindent meg lehet találni, ami az embernek szüksége lehet az itt-tartózkodása alatt. Sajnos a közszolgálati intézmények (Posta, Bank, Telefontársaságok) csak reggel 9-től du 2-ig vannak nyitva. De a hivatalos ügyeket ez alatt az idő alatt is el lehet végezni, utána jöhet a városnézés. Ha a belvárosban járunk (amit egy 15 méteres fal választ el külvárostól), akkor szinte minden sarkon van valami látnivaló. Évszázados templomok, ivókutak, számtalan velencei épület rengeteg kávézó és taverna . Ha ezeket látjátok, akkor biztosan lehet tudni, hogy görög földön vagytok. Itt van a híres Phaistos Disc is, amit a városi múzeumban őriznek. Régi krétai írás, megfejtését nem tudjuk. Ez a világon elsőként elkészült CD-ROM. Ez a korong a krétai Erasmusnak a jelképe, tehát nekünk nagyon sokat jelent.

Santorini

Mesésen szép sziget, Herakliontól 4 óra hajózással el lehet érni. Története is teljesen misztikus. Három és félezer éve volt itt egy hatalmas földrengés, ami négyszer akkora volt, mint a Krakatoa vulkán felrobbanása, és ennek következtében a sziget egyharmada elsüllyedt a tengerben (sokak szerint ez a kitörés jelentette Krétán a minoszi kultúra végét, vagy a Vörös tenger kettéválását). Azóta a sziget egyik fele úgy néz ki mintha félbevágták volna. Tökéletesen lehet látni a 300 méter magas sziklákon a hegyek közti rétegeket. Amennyire csodálatos, olyan nehéz is megmászni őket. Firában csak 600 lépcsőfok vezet le a kikötőhöz, ezért inkább ajánlatos szamárhátat vagy liftet igénybe venni. Az előbbi 5 euróba az utóbbi 4 euróba kerül. Persze sokkal érdekesebb a négylábú taxi. A liftet használjuk síeléskor a havas lejtőkön, ne Santorinin.

Spinalonga

Egy kis sziget közel Agios Nicolaoshoz. Hamar körbe lehet járni, egy kisebb vár helyezkedik el a sziklákon. Tudni kell erről a helyről, hogy régen ide hozták a leprásokat, hogy elkülönítsék őket az egészséges emberektől. De természetesen nem kell aggódni, mert már több mint 60 éve elvitték innen az utolsó beteget is. A sziget környékén a tenger csodálatos. Több mint egy méter mélyre lehet lelátni, olyan tiszta a partoknál a víz..

Elafonisi

Az egyik legtisztább tengerparttal rendelkező falucska, Kréta dél-nyugati részén helyezkedik el. Herakliontól másfél óra autózással lehet odaérni. A homok fehér, a tenger világoskék, és akinek nagyon jó a szeme, még Afrikát is láthatja. Ha valaki csak egy jót szeretne fürödni a tengerben a különféle gondokat hátra hagyva, akkor annak ezt a helyet ajánlom.

Knossos

A minosi kultúra, a Minotaurus és a labirintus. Ha ide jön az ember, akkor ezekkel a szavakkal biztosan találkozik. Egy hatalmas palota maradványait lehet itt megtekinteni, ami Kréta legnagyobb bronzkori épületegyüttese. Az ókori Krétának ez volt a fővárosa nagyon hosszú ideig. Mára már csak összesen 10 000 ember lakja ezt a várost, de évente több mint egy millió turista jön el ide megcsodálni Knossost.

Végezetül elmondhatom, hogy Kréta az a hely, ahová az embernek az élete során legalább egyszer mindenféleképpen el kell jutnia. Jöhetünk akár a családdal, esetleg régi barátokkal, barátnővel, de véleményem szerint a legjobb, ha a többi erasmusos diákkal töltöd itt a mindennapjaidat. Európa minden pontjáról jönnek ide érdekes emberek, akiktől rengeteget lehet tanulni, és te is bemutathatod a saját kultúrádat. Ezek a dolgok hihetetlenül összekovácsolnak minket, nagyon jó társaságok alakulnak ki, és az ember a jövőben csak nyerhet azzal, ha a kontinens nagyon sok pontján él egy régi jó barátja ...

Írjon nekünk, ha a portállal vagy az oldallal kapcsolatban mondanivalója van:

Az oldalon szereplő információk, képek, publikációk és adatbázisok szerzői jogvédelem alatt állnak. © | Javasolt minimális képernyő-felbontás: 1024 x 768