Straub Sándor

(Szolnok, 1857. jan. 13. – Nádudvar, 1923. febr. 12.)
tanár, elektrotechnikus, gépészmérnök

Műegyetemi tanulmányait Münchenben folytatta. 1883-ban az akkor szervezett budapesti technikai iparmúzeumnál alkalmazták. 1884-ben múzeumi őrré s az állami felső ipariskolához tanárrá nevezték ki. Az ő nevéhez fűződik a technológiai iparmúzeumnál az elektrotechnikai szak megalapítása és elektrotechnikai tanfolyamok szervezése. Termékeny műszaki irodalmi működése jelentékenyen hozzájárult Magyarországon az elektrotechnikai szakismeretek terjesztéséhez. Munkatársa volt a Révai Nagy Lexikonnak is.

Főbb munkái:
A gázmotorok elmélete (1887);
Részletek az elektrotechnika köréből (1891);
A váltakozó áramú gépek és transzformátorok elmélete és szerkezete (1892);
Az elektromos munkaátvitel (1894);
A gyakorlati elektrotechnika kézikönyve (1895); ugyanez új bővített kiadásban:
Elektrotechnika (1902-1915, 36 füzet)

Forrás:
Révai Nagy Lexikona (1925),
Magyar Életrajzi Lexikon (1982)

Straub Sándor mérnök, a m. kir. technologiai iparmúzeum tanára és volt őre,szül. 1857. jan. 13. Szolnokon; iskoláit Pozsonyban és Pesten végezte; tanulmányait a müncheni műegyetemen folytatta és Párisban meg Londonban szakmájába vágó előadásokat hallgatott. 1876-ban mint egy éves önkéntes szolgált Debreczenben a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. A honvédséghez helyeztetvén, 1884-ben szab. állományú hadnagygyá neveztetett ki a 3. sz. debreczeni gyalogezredhez, később pedig szolgálaton kívüli viszonyba lépett. 1883-ban a szervezés alatt álló budapesti m. kir. technologiai iparmúzeum tanárának neveztetett ki. Az orsz. ipari és keresk. oktatási tanács tagja. 1904. tanári czímmel az iparmúzeumtól megvált és a gyakorlatban működő iparosok számára szervezett elektrotechnikai tanfolyamok szervezésével bizatott meg.

Czikkei a Természettudományi Közlönyben (1879. Tudományos légutazások); a Ludovika Akadémia Közlönyében (1881. A léghajó a hadászat szolgálatában 1882. Terepvizsgálat, mesterséges domináló pontok előállítása, 1884. Az elektromosság a hadviselés szolgálatában, tekintettel az 1883. évben Bécsben tartott nemzetközi kiállításra): a M. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében (1890. Elektromos munkaátvitel 175 km.-nyire, 1892. Nagy frequencziájú váltakozó áramok, 10 szövegábr.).

Forrás:
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. 1891–1914.
Közli: Magyar Elektronikus Könyvtár

A nemzeti emlék épülete

A közelgő millenniumi ünnepségre sokan készítettek terveket. A gépészmérnök, elektrotechnikus Straub Sándor és Kolbenheyer Gyula már a millennium lázában égve tervezett 1892-ben a Gellért-hegyre egy turistalátványosságnak szánt Csipkerózsika-palotát, aminek a festői vízeséseihez gőzgépek vitték fel a Duna vizét.

Forrás: Falanszter.blog

"A hegy ormán ilyen nemzeti emléket terveztünk és ennek méretét a hegy magasságával arányba is hoztuk. (...) A nemzeti emlék épülete mögött tervezünk egy nagy víztartót, mely annyi vizet tartalmazna, a mennyi a nagy vízesések, esetleg ugyanazon időben 1-2 óráig, a nagy szökőkút táplálására is elég lenne. E vízeséseknek esténkinti szines villám-fénnyel való megvilágítása a látványosságok egyik főrészét alkotná. A tartóba a Duna vizét a kiállítás motorai nappal nyomnák föl. (...) A nemzeti emlék mögött gondoljuk a történelmi kiállítás ideiglenes jellegű két épületét, esetleg Szent Istvánig és Szent Istvántól a mai napig terjedő korra osztva. Ugyanitt látható a villamos vasút felső pályaháza, a mely egyszersmind terraszos vendéglő is lenne. A hegy éjszaki részén épülne az erdészeti pavillon, a hol az erdőipar, stb, termékei lennének kiállítva. (...) A Gellérthegy nyugati (s a hegy felöli) részén, a hol nagy, széles terraszok vannak, számos, részben magán pavillon épülhet, esetleg egy dalcsarnok is, vagy orpheum-féle mulatóhely. A Gellérthegy déli gerincze mögött, melyet tornyokkal és középkori bástyákkal igen hatásosan lehetne díszíteni, húzódik a villamos sikló, mely a kiállítási területeket köti össze, vagyis a központi csarnok vidékét a hegyi résszel. A hegy meredek volta miatt itt (...) talán hadászati kiállítás lenne. (...) A déli gerincz felső épülete a felhúzó torony lenne, mert ide az alagút baloldali kiágazásában a hegy felső részéig széles aknát terveztünk; a felhúzót elektromotor hajtaná. (...) A kikötő előtt, a vízesések terrasza alatt lenen az alagút bejárata. Az alagút bent jobbra és balra szétágazik s mindegyik ág három csarnokban végződik. A jobboldali ágat a bányászati kiállítás foglalja el; egyik csarnokban a sóbányászat, másikban a szénbányászat, harmadikban a vas-, átalában a fémbányászat lenne feltüntetve. (...) A bányakiállításhoz keskeny vágányú kis villamos bányavasút vezetne. (...) Mindezek a helyiségek a kiállítás berekesztése után egy nagyszabású fővárosi borpincze állandó helyiségéül szolgálhatnának. (...) A vasszerkezetű épületek a kiállítás berekesztése után részben vásárcsarnokoknak, részben pedig vasúti állomás csarnokoknak vagy más czélokra szolgálhatnak, ezeknek költségei tehát jó részben megtérülnének." (Straub Sándor, Vasárnapi Újság)

Straub Sándor díj:

Írjon nekünk, ha a portállal vagy az oldallal kapcsolatban mondanivalója van: