Trianoni tragédia

„Magyar az, akinek fáj Trianon.”
(Illyés Gyula)

Dr. Raffay Ernő: nekünk nem jogokat akarnak adni, hanem el akarnak tüntetni bennünket!

Az 1920. június 4-i diktátum évfordulója apropóján tettünk fel kérdéseket dr. Raffay Ernő budapesti történésznek, akinek Trianon előzményei és annak következményei az egyik kutatási területe. A jeles tudós sokszor okozott fejtörést megállapításaival az ún. „baráti szomszédos országok” történészeinek, politikusainak a témában, hiszen – amint látjuk – a történelmet lehet utólag megképzelni és megírni, ám a tények kegyetlenek – nem olyan tapintatosak, mint mondjuk az 1990 utáni alapszerződések.
– Miben különbözik megannyi más európai békekötéstől a trianoni?
– Legfontosabb különbség az aránytalansága. Ha megvizsgáljuk a 19–20. század 1920 előtti békekötéseit, azt látjuk, hogy egyetlen, katonailag vesztes országot sem csonkítottak meg olyan nagy arányban, mint a Magyar Királyság területét. Elvették az országterület 71,3%-át, a népesség kétharmadát. 1815-ben, amikor végleg leverték a napóleoni Francia Császárságot, területének elenyésző részét vették el, azaz méltányos békeszerződést kötöttek a nagy vesztessel. A 18–19. század orosz–török háborúi után a két keleti nagyhatalom egyike sem akarta túlságosan megalázni a másikat, gondolván a következő évtizedekre. Az 1870–1871. évi porosz–francia háború után a német győztes ugyan Versailles-ban kiáltotta ki a Német Császárságot (1871. január 18-án), ami porig alázta a francia nemzettudat két tartópillérét (gloire és grandeur), területcsonkításbéli aránytalanságot nem követtek el. Mindössze a két, német többségű tartományt, Elzászt és Lotharingiát csatolták el (igazságosan!) Franciaországtól. Ezt az összecsapást megelőzte az 1866. évi porosz–osztrák háború, amelyben a poroszok legyőzték Ausztriát, amivel ugyan eldöntötték, hogy a német egység megvalósítását a Porosz Királyság végzi el, valamint kiszorították az egykori Német Nemzet Szent Római Birodalmából a Habsburg-dinasztia vezette Ausztriai Császárságot – a poroszok, okosan, a jövőre gondolva, mégsem csonkították meg Ausztriát. Így aztán 1867 (Habsburg–magyar kiegyezés) és 1879 októbere (Németország és az Osztrák–Magyar Birodalom katonai szövetsége) után létre is hozták az összesen 1 millió 251 ezer km² nagyságú Középponti Hatalmak nevű katonai szövetségi rendszert. Nos, e hatalmas katonai szövetség léte, illetve az 1894–1907 között létrehozott antant ellentétei alakították ki azt az alaphelyzetet, amelyben egyes európai nagyhatalmi vezetők azt gondolták, egy jövendő nagy háború után úgy tudják majd örökre biztosítani a békét, ha a leendő veszteseket porig alázva, elveszik tőlük az életlehetőségeiket. Éppen ezt tették az egész Habsburg Birodalommal, benne a Magyar Királysággal 1920-ban.
A békediktátum külső okai
– Milyen okai voltak a trianoni „békeszerződésnek”?
– Trianonnak külső és belső okai vannak. A külső okcsoport két területből áll: a nagyhatalmi okcsoport és a szomszédos országok okcsoportja. A nagyhatalmi okcsoport abból a történelmi igazságból indul ki, hogy a történelem formálói szinte mindig a nagyhatalmak. A Magyar Királyság (325 ezer km²) területének szétdarabolása előtt, az Osztrák–Magyar Birodalom (676 ezer km²) részeként Európa (Oroszország utáni) második legnagyobb területű, több mint 50 milliós népességű nagyhatalma volt. Az akkori európai nagyhatalmak pedig 1879 és 1907 között két nagy katonai tömbbe szervezkedtek alapvető érdekeik szerint; a kisebb országok vagy az egyik, vagy a másik nagyhatalmi-katonai tömbhöz csatlakoztak (pl. Románia 1883-ban a Középponti Hatalmakhoz). A Magyar Királyság 1879-től a Német Birodalom katonai–politikai szövetségese volt, s amikor a nagy háború az antant (Anglia, Franciaország, Egyesült Államok) győzelmével végződött, a győztesek közül főleg Franciaország azt akarta elérni, hogy Németországnak soha többé ne lehessen nagyhatalmi szövetségese: emiatt szétzúzták a Monarchiát, s mindenekelőtt az etnikailag és katonailag egységesebb Magyar Királyságot. Elsősorban emiatt támogatták a román és szerb területelvevő szándékokat, Csehországot pedig amiatt is, hogy ellensúly legyen Ausztriával szemben, az esetleges Anschluss-szal szemben. Magyarország e nagyhatalmi játszma első s legnagyobb vesztese. Megjegyzem, Németország 1919. évi megalázása vezetett a második világháború kirobbanásához is.
– Nézzük a szomszédos országok szerepét…
– Általában ezt ismerjük a legrészletesebben. A velünk keverten élő, illetve egyes szomszéd népek már a 18. század végétől rendszeresen, visszatérően, általában fegyveresen is fölléptek a magyar állam és a magyarok ellen. E támadások okai között a Habsburg-ház magyarságot gyöngítő tevékenysége, valamint a török háborúk magyar létszámot kisebbítő hatása is benne található. 1914 előtt csehek, románok, szerbek és szlovákok tényleges terveket dolgoztak ki a magyar terület megcsonkítására, elvételére. Részletezés nélkül: a román politikusok általában a Tisza folyóig képzelték Románia határainak kiterjesztését; a csehek a Győrtől, Balassagyarmattól, Salgótarjántól, Miskolctól délre húzódó vonalig; a szerbek a Pécstől, Bajától, Szegedtől északra, Temesvártól keletre húzódó vonalig akarták kitolni határaikat. Ehhez képest (viccesen szólva) a trianoni határaink sokkal jobbak lettek! Ezeket a területeket természetesen a monarchiabéli magyar nagyhatalomtól csak európai háborúval lehetett elvenni, tehát a szomszéd népek vezetői érdekeltek voltak a világháború kirobbantásában. Politikájukat 1914 előtt az antanthatalmak érdekei mentén, azokhoz igazítva alakították. (Napjainkban pedig, a megszerzett, s a mai napig megszállásuk alatt tartott magyar területek megtartása érdekében ezek az országok a NATO kiszolgálói, kivéve a szerbeket, akik alapvetően oroszbarátok, viszont éppen a területük megtartása céljából lavíroznak a NATO és Oroszország között.)
Jobb határokat is elérhettünk volna
– Nem mehetünk el amellett, hogy Trianonnak belső okai is voltak.
– Így van, a magyarok is követtek el súlyos hibákat, amelyek belülről megosztották, tehát gyöngítették a társadalmat. A belső okok közül elsősorban a magyarok kicsiny, a nem-magyarok nagy számát, valamint a bonyolult etnikai és vallásfelekezetbeli helyzetet emelem ki. 1867-ben, a kiegyezés évében az összlakosságnak csak 44,4%-a volt magyar, s ez az arány 1910-ben „följavult” 54,5%-ra. Azonban – mivel a liberális magyar kormányok nem tiltották az idegen elemek bevándorlását – a magyar etnikum aránya csak az 1910-ben már 911 ezer zsidóval ment ötven százalék fölé. Ezek egy része keresztény vallásfelekezetre váltott, azonban mivel zsidó nemzetiség nem szerepelt a népszámlálások kérdőívein, ők magyarnak vallották magukat. Ez persze komoly előnyöket jelentett, s a magyar liberális fölfogás hívei nem gondolták, hogy a bevándoroltak soraiból kerülnek majd ki a kereszténység elleni harc, a szabadkőművesség, a szociáldemokraták és a későbbi kommunisták radikálisai. 1914 előtt a magyar értelmiség legjobbjai (gróf Tisza István, Herczeg Ferenc, Bangha Béla, Prohászka Ottokár stb.) azt vették észre, hogy a budapesti sajtóban (kivétel nélkül) minden nap gyalázzák a kereszténységet, sőt, a szót, hogy ’magyar’, szitokszóként használják a sajtó liberális és szocialista részében. Amikor aztán eljött a háború, a baloldal e két irányzatához tartozó személyek elkezdték a hadsereg és a hátország föllazítását, ami oda vezetett, hogy 1918. október végétől három kormány is (Károlyi-, Berinkey- és a népbiztosok tanácsa) ezekből az (jórészt zsidó nemzetiségű) embe­rekből alakult meg. Felelősségük az ország szétdarabolásában vitathatatlan: nélkülük valószínűleg jobb (de mindenképpen csonka) határokat érhettünk volna el.
– Mi váltotta ki a második belső okot, a társadalom teljes körű politikai szétdarabolását?
– A hazai liberalizmus gyakorlatilag parttalanná vált 1914-re. Ez azt jelenti, hogy a kormányok elkövették azt a hibát, hogy a nemzet nyilvánvaló ellenségeit szabadon engedték működni. Ilyen csoport volt például a szabadkőműves Martinovics-páholyban tiltott módon megalakult Országos Polgári Radikális Párt (Jászi, Ady stb.), amely majd 1918-ban a szociáldemokrata párttal és Károlyi Mihály Függetlenségi Pártjával kormánykoalíciót alkot. A politikai élet szétverését jelentette akkoriban a képviselőházi obstrukció: ez azt jelenti, hogy az ellenzék, széttördelve a törvényhozás normális menetét, nem engedte időben meghozni az államot-nemzetet védő legfontosabb törvényeket (pl. a véderőtörvényt). Ez Magyarország és a birodalom belső és külső, katonai meggyöngítését jelentette.
A szabadkőművesség szerepe
– Trianon bekövetkeztében ilyen nagy szerepe volt a szabadkőművességnek?
– A hazai szabadkőműves szervezet szabad, ám titkos működésének engedélyezése a harmadik belső ok. A szabadkőművesség radikális páholyai ugyanis a haladás, modernizáció, szabadság stb. jelszavainak bevetésével gyökeresen át akarták alakítani a hagyományos Magyarországot, jelszavaik ismételgetése mögött azonban a legnyersebb hatalomátvételi szándék húzódott meg. A kérdésre, hogy a magyarországi szabadkőművesek szét akarták-e darabolni Magyarországot, válaszom: nem szétdarabolni akarták, hanem szabadkőműves többségű képviselőházzal s kormánnyal az egész ország fölött át akarták venni a főhatalmat. Szabadkőműves országot akartak megalakítani, kihasználva a katonai összeomlást. Amikor 1920. május 18-án a már horthysta kormány belügyminisztere, Dömötör Mihály föloszlatta e szervezetet, rájuk hárította az ország összeomlását. A szabadkőműves Károlyi-, majd Berinkey-kormány ugyanis visszavonta a hadsereget, ahelyett, hogy a benyomuló román, szerb és cseh katonaság elleni védelemre adott volna parancsot. Károlyi hibája kettős: szabadjára engedte a radikális szabadkőműveseket, valamint elmulasztotta az ország megvédését.
– Ezek szerint kijelenthető, hogy tudatosság és céltudatosság sújtotta a magyar államot és nemzetet?
– Igen, a legnagyobb mértékben, hiszen a nagyhatalmak készültek a revánsra, illetve Anglia a valóban szédületes német gazdasági fejlődés erőszakos megállítására; valamint a magyarok három szomszédja előzetes, térkép-rajzolás mellett komoly katonai fejlesztéssel készült Magyarország szétdarabolására. Az eredmény lehangoló lett. 1919-ben, amikor a békekonferencián megmutatták az antanthaderő főparancsnokának, a francia Foch marsallnak a Németországgal aláírandó békeszerződés tervezetét, a tábornok ezt mondta: Uraim, ez nem békeszerződés, hanem fegyverszünet húsz évre. Nos, 20 és fél év múlva Hitler és Sztálin megtámadta Lengyelországot. A többit tudjuk. Magyarországot pedig rákényszerítették az egyébként helyes és eredményes (négyszeres területi revízió!) revíziós kül- és biztonságpolitikára. Íme, mit tesz egy rossz békeszerződés! A trianoni békeparancsot (három, Pozsony melletti magyar falu elvételével súlyosbítva) megerősítette az 1947. évi párizsi békeszerződés 1. §-a (ez van most érvényben határainkra nézve). Eszerint Magyarország határai (tehát a jelenlegi magyar–román határvonal is) az 1938. január 1-jei állapot szerint állíttatnak vissza. 1938. január 1-jén pedig az 1920. évi szerződés határvonalai voltak érvényben, hiszen az első területi revízió, az I. bécsi döntés 1938. november elején lépett érvénybe.
Amerika hadszíntere leszünk
– Mit rombolhatott e diktátum a magyarság életén 95 év alatt?
– 1920 óta a trianoni utódállamok politikája a magyarok megsemmisítésére irányul. Lásd például az 1923-as, az 1938-as és a jelenlegi román alkotmány 1. §-át: cél a homogén nemzetállam kialakítása. Az összes többi „eredmény” mind e szándékoknak köszönhető: rombolják a magyar nemzettudatot, tönkreteszik a magyar iskolarendszert, az autonómiáról még beszélni sem lehet, stb., stb. Személyes véleményem szerint 2015-ben is változatlanul léteznek az 1920-as helyzet negatívumai, tehát a helyes magyar külpolitikának a terület-revízióra kell törekednie. Annál is inkább, mivel az összes nemzetközi szerződés de facto és de iure megengedi az európai határok békés tárgyalások utáni megváltoztatását.
– Lehet-e várni enyhülést környezetünkben? Honnan, hogyan?
– Az enyhülést várni a román, szlovák, szerb stb. államhatalomtól önmegtévesztés, illúzió. Vegyük észre a történelmi tények ezreit: nekünk nem jogokat akarnak adni, hanem el akarnak tüntetni bennünket. Ami pedig az európai helyzetet illeti, a NATO bővítése Kelet-Európában nem más, mint a nyugati nagyhatalmak, mindenekelőtt az USA hadszíntér-kibővítő tevékenysége, hogy a leendő oroszellenes háború Kelet- és Közép-Európát, ennek népeit sújtsa, ne a Nyugatot. Csodálkozom, hogy Bukarestben mintha nem látnák, hogy egy esetleges orosz–amerikai erőpróba közben a román fővárosból mindössze egy füstölgő kráter maradna… Isten óvjon ettől! Az Európai Unió pedig nem más, mint a nyugati termelőtőke piackiterjesztése a huszonegy millió románra, a negyvenmillió lengyelre, a tízmillió magyarra stb. Modernizálást alig, kizsákmányolást minden mennyiségben kaptunk, románok, lengyelek, magyarok stb. egyaránt. Megítélésem szerint a román érdek nem az egységes román nemzetállam, hanem a román–magyar békés tárgyalások után kialakított új államszerkezet (például: autonómia, de más is elképzelhető!) lenne. Egyszóval a helyzet rossz, de nem reménytelen. Egy nemzet jövője, bármelyik nemzetre gondolunk, az érdekek helyes fölismerésétől függ.
* * *
Raffay Ernő (sz.: 1948) történész, politikus, 1990-től 1993-ig országgyűlési képviselő, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára. Egyetemi tanár, alapította és vezette a Balkanisztikai Kutatócsoportot, 1989–90-ben az Erdélyi Szövetség társelnöke, 1993–94 a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója. Művei közül: Erdély 1918–1919, Trianon titkai (1989–1992 között hét kiadás), A vajdaságoktól a birodalomig – az újkori Románia története, Magyar tragédia, Harcoló szabadkőművesség, Küzdelem a katolikus egyház ellen, Politizáló szabadkőművesség – Jászi Oszkár és a Martinovics-páholy államellenes tevékenysége, Szabadkőműves béklyóban – Ady Endre és a szabadkőművesek I–II., A gróf emigrált, az író otthon maradt – Wass Albert igazsága; Balkáni birodalom – Nagy-Románia megteremtése.
Czegő Zoltán - Székely Hírmondó Forrás

A trianoni békeszerződés (vagy békediktátum) az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként, a háborúban vesztes Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és a háborúban győztes antant szövetség hatalmai (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Japán, Belgium, Kína, Kuba, Görögország, Nicaragua, Panama, Lengyelország, Portugália, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Állam, Sziám és Cseh-Szlovákország) között létrejött békeszerződés, amely többek között az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása miatt meghatározta Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új határait.... (Wikipedia) Tovább olvas

Apponyi Albert trianoni "védőbeszéde"

A béketárgyalásokra meghívott magyar küldöttség 1920. január 7-én érkezett Párizsba, gróf Apponyi Albert vezetésével, soraiban gróf Bethlen Istvánnal és gróf Teleki Pállal. A delegációt azonnal a Neuilly-ben lévő Château de Madrid nevű szállóba internálták, és ott háziőrizetben tartották, azaz valójában nem vehettek részt a konferencián. Csak 1920. január 16-án - a béketervezet végleges lezárása után - nyílt lehetőség arra, hogy a magyar küldöttség is előadhassa az álláspontját. Ekkor tartotta meg gróf Apponyi Albert a francia Külügyminisztérium földszinti dísztermében, a békekonferencia Legfelső Tanácsa előtt, híres "védőbeszédét". Az ötnegyed órán keresztül tartó, remekül megszerkesztett, franciául és angolul előadott, majd olaszul is összefoglalt beszéd bravúros szónoki teljesítmény volt. Hallgatósága, amely már jóval korábban elhatározta Magyarország feldarabolását, bámulattal, de csekély megértéssel hallgatta a szónokot. Magyarország - függetlenül a békedelegáció erőfeszítéseitől - azokat a határokat kapta, amelyeket a győztes hatalmak már 1919-ben megállapítottak számára.
A beszéd teljes szövege olvasható, magyar fordításban a Wikisource-on.

Beszélgetés Koltay Gáborral, a Trianon című dokumentumfilm rendezőjével

– Mennyire nehéz a mai Magyarországon szókimondó dokumentumfilmet készíteni Trianonról?
– Rendkívül nehéz, szinte lehetetlen. Hosszú évek óta szeretnék egy játékfilmet elkészíteni, mely egy huszadik századi család történetét mutatja be. A cselekmény nagyjából Trianonnal indul, mikor is a békediktátum következtében e család tagjai négy különböző országba szakadnak, így valamiféleképpen alkalmazkodniuk kell a megváltozott körülményekhez. Valójában a magyar családok huszadik századi szétesésének története lesz. Egyszerűen nem sikerül összeszednem a film elkészítéséhez szükséges pénzösszeget… Tervezgetése közben viszont rengeteg kérdés merült fel a témával kapcsolatban, ezért döntöttem úgy, hogy rövid időre félreteszem a játékfilmet, és megpróbálom sokoldalúan feldolgozni ezt a tematikát. A dokumentumfilm-sorozat költségvetését sem volt könnyű előteremteni, de ez csak a kisebbik gond. Az igazi nehézségeket a félelem okozza.
– Voltak, akik nem mertek eleget tenni a szereplésre való felkérésnek?
– Nem, a félelem nem a Trianon készítése közben jelentkezett, mindenki kötélnek állt – igaz, egyetlen történész, Romsics Ignác utólag megtiltotta a vele készült beszélgetés bejátszását, megrettenve azoktól, akikkel együtt szerepelt volna a filmsorozatban –, az, hogy mennyire félnek az emberek, akkor lett nyilvánvaló, mikor a kész filmet el kellett juttatni a közönséghez. A botrány akkor robbant ki, amikor a közszolgálati televízió nem volt hajlandó lejátszani a dokumentumfilm-sorozatot, ugyanis e televízió politikai tűréshatára ma Magyarországon sokkal alacsonyabb, mint amilyen őszinteséggel ez a film a trianoni kérdésről beszél. Ez után elkészítettem a filmsorozat moziváltozatát, de egyetlen forgalmazót nem találtam, aki vállalta volna. Leginkább az állásukat féltik az emberek.
– Egyik interjújában azt mondta: “félnek a filmemtől”. Kik félnek és egész pontosan mitől?
– Ezt kiválóan érzékeltetni lehet a filmben is megjelenített két vitatott történelmi szereplő szembeállításával. Károlyi Mihályról és Horthy Miklósról van szó. Károlyit a film úgy mutatja be, mint nem túl jelentékeny történelmi személyiséget, akit sodortak az események, és aki rengeteg kárt okozott az országnak 1918–19-ben, bizonyos politikacsináló csoportok azonban – így az úgymond megújuló magyarországi baloldal – nagy becsben tartják az emlékét, a szobránál gyülekeznek, a témát pedig mintegy szent tabuvá nyilvánították. Aki másképp mer erről beszélni, vagy éppenséggel bírálja a volt miniszterelnököt, rögtön szembekerül velük. Mivel a médiát uralják, hihetetlen hatalommal bírnak. Ha megnézzük a Magyarországon megjelent bíráló, támadó cikkek származási helyét, azon sajtóorgánumokra fogunk rábukkanni, melyek vagy a kormánypártok, illetve kormánypártiak birtokában vannak, vagy közel állnak hozzájuk. Ugyanők Horthyt mint a magyarországi magyar fasizmus megtestesítőjét tartják számon, a film viszont jelentős államférfiként mutatja be.
– Egészen pontosan kik azok az ők?
– Leginkább a múlt rendszer túlélői. Mivel nálunk nem volt forradalom a rendszerváltás idején, így elitváltás sem volt, ezek az emberek pedig hangosan felhorkannak, mikor az “ő igazságukról” másképp beszélnek, a film pedig lényegét tekintve egyenlőségjelet tesz a múlt század két erőszakhulláma, a fasizmus és a kommunizmus között – és még visszafogottak vagyunk, ugyanis nehéz az egyenlőségjel kitétele, hiszen csak az áldozatok számát nézve is sokkal véresebb volt és sokkal tovább tartott a vörös terror, mint a szélsőjobb uralom.
– Mit gondol, mi a céljuk ezeknek az erőknek? Megtartani a nemzetet néppé alacsonyított állapotában és “ápolni” a kommunizmus alatt kialakított kisebbségérzetét?
– Természetesen, hiszen azon a népen lehet uralkodni, mely elvesztette nemzeti jellegzetességeit, és fiai nem tudnak közös nevezőre jutni. Ha ugyanis ez megtörténne, közös politikai erővé válna, mely által egy szellemi kohézióval rendelkező öntudatos magyarság együtt tudná intézni közös dolgait – ezt nem akarják azok, akik a nemzetet szolgasorba taszították és ott tartják ma is, mert ébredése után már nem lehet az orránál fogva vezetni.
– Ellentmondó híreket lehetett olvasni a magyarországi sajtóban a film letiltásáról. Mi az igazság?
– Az Országos Rádió és Televízió Tanács (ORTT) pályázatot írt ki filmsorozatok elkészítésére, én beadtam egy tizennégy részes anyagot, és nyertem tizenöt millió forintot. Ebből és különböző támogatásokból elkészítettem a filmsorozatot, melyet átvett az ORTT. Mivel a Tanácsnak nincs televíziója, a pályázaton szerepelnie kell egy úgynevezett sugárzási kötelezvénynek, mely szerint valamelyik országos televízió-csatorna vállalja a film sugárzását. Én a Magyar Televízió 2-es csatornájához mentem, ennek akkori elnöke kiállította a megfelelő kötelezvényt. Mire azonban elkészült a dokumentumfilm-sorozat, és átadtam az MTV-nek, már nem ő volt a televízió elnöke, pontosabban a TV-nek éppen nem volt elnöke. Az illetékes véleményem szerint politikai félelem által vezérelve kibúvót keresett, és egyebek mellett technikai okokra hivatkozva nem engedte a film sugárzását.
– Azt állították, nem megfelelő minőségű anyagot adott át.
– De ha egyszer a Hír TV levetítette, akkor mégis hogy lett volna elfogadhatatlan, vagy akárcsak rossz minőségű az átadott anyag?! Itt egyáltalán nem ezekről a handabandákról van szó, sokkal inkább az akkori aktuálpolitikai helyzetről: az ország az EU parlamenti választásokra készült, és valószínűleg fentről rászóltak az illetékesre, hogy állítsa le a film vetítését.
– Azt állítja, hogy egy demokratikusnak számító országban felső utasításra cenzúráznak a választási küzdelem részeként?
– Nekem ez a megérzésem, tudva, hogyan zajlanak az ilyesmik a mai Magyarországon. Amit tudok, az, hogy a televízió megkérte Romsics Ignácot, nézze végig a filmet, és gondolja át a dolgot, mert egyszerűbb lett volna egy benne szereplő történészre hivatkozni saját állításuk alátámasztása érdekében. Romsics Ignác a felkérés után visszavonta a filmben tett nyilatkozatát, azzal az indoklással, hogy a film nem kiegyensúlyozott, hiányzik belőle néhány, a témával foglalkozó történész szerepeltetése. Konkrétan Nagy Zsuzsanna és Ormos Mária (ez utóbbi egykor az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt, a szerk.) jelenlétét hiányolta. Ez érthetetlen számomra, ugyanis nekem mint rendezőnek szuverén jogom megválogatni azon személyeket, akik az általam feltett kérdésekre válaszolnak.
– Milyen tervekkel vág neki az új évnek?
– Mint mindig, most is több témán dolgozom. Mindenekelőtt fontosnak tartom elmondani, hogy a Trianonnal foglalkozó tizennégy részes sorozatot és moziváltozatát nem tekintem befejezettnek, mivel ez annyira szerteágazó problematika, hogy nagyon sok egyéb aspektusból kell ezt a kérdést tovább vizsgálni. Már lényegében összeállt egy újabb filmsorozat anyaga, csak végső formába kell önteni, ugyanis ezt folyamatosan forgattam a Velünk élő Trianon című sorozat elkészülte után is országhatáron innen és túl. Ezt követi majd az újabb a lkotás a Korona film műhelyéből. Ebben nem tudósok és történészek elmélkednek, Trianont “alulnézetből” fogom bemutatni a történelmi Magyarország területén élő emberek, családok hiteles történeteinek az összegyűjtésével – ebben az ügyben máris rengeteg jelentkező keresett meg. Dokumentumfilm-terveim mellett nem mondtam le arról a játékfilmről sem, melyet a beszélgetés elején említettem. Van egy másik tervem is, másfél-két éve dolgozom rajta, és nagyon bízom abban, hogy 2005-ben le tudom forgatni, 2006 elején pedig közönség elé is kerül: Wass Albert életét hitelesen feldolgozó játékfilmről van szó. Egyebek mellett azért vállalkoztam erre a munkára, mert Wass Albert élete tipikusan magyar sors, az ő életének az igaz ábrázolása útján olyan fogalmak felmutatása válik lehetségessé, melyeket a mai Magyarországon avíttnak, tipikusan múlt századinak tartanak; ilyen például a hazaszeretet, hazafiság, nemzettudat. Wass Albert életének megismertetése a hazai nemzetébresztés fontos része lesz.
(Bagoly Zsolt - Erdélyi Napló - 2005)

1920. június 4. - A trianoni béke aláírása

1920. június 4-én írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában azt a békediktátumot, mely területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot.

Az 1918. november 3-án Padovában – még a Monarchia részeként – majd november 13-án Belgrádban fegyverszünetet kérő Magyarország elvesztette az első világháborút, így aztán szembe kellett néznie a soknemzetiségű Monarchia korábbi kisebbségeinek követeléseivel, aminek a háború előtti nagyhatalmi helyzetben azok nem tudtak érvényt szerezni. Az ország területén egyre-másra alakultak a nemzetiségi tanácsok, melyek programjában a háború előtti cseh, román, délszláv tervek párosultak az antant ígéreteivel. Ezek a tervek Magyarország területének felosztását helyezték kilátásba.... (Rubicon) Tovább olvas

Tartsd magad, nemzetem!

Tartsd magad, nemzetem, tipornak rendesen.
Ellopnak, eladnak, zsarolnak, pusztítnak végtelen.
Kígyók a kebleden, szitok a neveden,
tovább nem engedem, tovább nem engedem!

Azért mert hont adtál, mindenkit fogadtál,
zsoldosok, kufárok, tolvajok kezére jutottál.
Hittél a Nyugatnak, s mindenkor becsaptak,
elvennék múltadat, ásnák a sírodat.

Táltosok repülnek át az éjen,
s kitűzik az ökör-koponyát.
Sebeinket begyógyítják szépen,
s megvédik majd Árpád otthonát.

De addig szüntelen, légy résen nemzetem,
nézd a sok csillagot, 48', '56 ott ragyog.
Értsd meg a lényegét: fogjuk egymás kezét!
Fogjuk egymás kezét, ahogyan soha még!

Tartsd magad, nemzetem, tipornak rendesen.
Ellopnak, eladnak, zsarolnak, pusztítnak végtelen.
Kígyók a kebleden, szitok a neveden,
tovább nem engedem, tovább nem engedem!

Az oldalon szereplő információk, képek, publikációk és adatbázisok szerzői jogvédelem alatt állnak. © | Javasolt minimális képernyő-felbontás: 1024 x 768