Pozsgai Zsolt és Turcsány Péter dramaturgiai átiratában, ezúttal színpadi változatban elevenedik meg Wass Albert: A funtineli boszorkány című népszerű regénye. Az Új Színház színpadán Nemes Wanda, Jánosi Dávid, Timkó Eszter, Koncz Gábor, Nagy Zoltán főszereplésével Kerényi Imre rendezte meg a román babonás legendákon alapuló, balladai történetet.

Nem tisztem és nem is célom megítélni a szerző irodalmi rangját, történelmi megítélését; remény szerint előbb-utóbb tárgyilagos módon helyére teszi az irodalomtörténet és a politika is, mi viszont foglalkozzunk tisztünk szerint a látott előadás megítélésével.

Funtinel (Piatra Fîntînele) a Kelemen-havasokban, a Maros fölött és az Istenszéke alatt, a sokágú Galonya és a Bisztra patak között található, Kolozs megyei település, mező és patak. Hogy az író a történetének mekkora hányadát merítette a néptől hallott, babonás legendás történetekből, és mennyi az ő irodalmi munkásságának része, megmondani nem tudom, de a végeredmény mind a regényben, mind a színpadon egy reális elemekkel vegyített, meseszerű, romantikus balladai történet a Monarchián belüli, iparosodó Romániából. A mű valamennyi szereplője román, kivéve a negatív figurákat: az urakat, grófokat, ők magyarok, bár ez utóbbit a darab nemigen érzékelteti. A regény költőire stilizált nyelven megírt, jellegzetes társadalmi, nemzeti és nemzetiségi alakjait felvonultató, a legendákat és a természet szépségét egyesítő, korábrázoló mű, amely bizonyos értelemben számot vet a történelemmel és benne a változó társadalmi renddel – az úri, „kiváltságos” osztály hibáival is. A színpadon a költői nyelv csak ritkán fénylik fel, de az 50 szereplős, eredeti trilógiai alapanyagból megmaradt bő két óra 18 szereplővel mégis fel tudja idézni a mű eredeti szellemiségét és a történet összetettségét.

Főhősnője a megejtően szép, havasi lány, Nuca (Nemes Wanda) az Istenszéke alatt, az Urszun él egy furcsa, kerek faházban nagyapjával, Tóderikkel (Koncz Gábor). Csak az erdők és hegyek törvényét ismeri, a jóságot sem istentől, hanem a természettől tanulja meg. Tóderik időről-időre lemegy a faluba, hogy állatbőröket cseréljen élelemre a kapzsi kocsmárossal, Szőrfülűvel (ifj. Jászai László). Egy ilyen alkalommal szóváltásba keveredik két falusival. Jószuf (Incze József) és Márton (Szakács Tibor) belekötnek, s az előbbit úgy vágja fejbe, hogy noha feljelentés nem történik, a Csendőr (Tóth Tamás) mégis hosszú időre elviszi rendbontásért. Nuca élete nem könnyű, hiszen így a tizenéves kislány magára és az emberek könyörületére utalva nő fel, akik közül leghívebb segítője a szintén hegyi ember, az öreg Birtalan (Nagy Zoltán). Önzetlenül segíti őt a Kupec (Vass György) is, hogy beinduljon a kis gazdaság. Nuca ragyogó szépségű fiatal nővé érik, boldogságra vágyik, de boldogtalan lesz, mert egy Cigányasszony (Timkó Eszter) felfedezi homlokán a boszorkányok bélyegét, és azt jövendöli neki, hogy aki érinti őt, az mind meghal. A lány boszorkányos képességeit látszik bizonyítani, hogy sok mindent előre meglát a múltból, és abból is, ami csak eztán következik be. Nuca mágnesként vonzza a férfiakat, akikről viszont semmit sem tud. Első áldozata az őt megerőszakolni készülő Jószuf lesz, akinek felesége, Terka (Bordán Irén) hálás, amiért megszabadították őt durva és csélcsap férjétől.

Az erdő, ahol laknak, a Báróé (Szabó Sipos Barnabás), aki halott fia helyett sajátjaként neveli Gáspárt (Jánosi Dávid) és nem, ellenzi sem azt, hogy a lány itt lakjon a nagyapjával. – Ez ellen csak az embere, Mitru (Almási Sándor) ágál, mondván, hogy rövidesen úgyis el kell menniük, mert itt a vasútépítők szállásai lesznek. Az sem zavarja a Bárót, hogy Nuca beleszeret Gáspárba, és idővel teherbe is esik tőle. A lány látnoki képességei ellenére sem tudja még, hogy sem ő, sem a közös gyermek nem tartja meg mellette könnyelmű szerelmesét. Csakhogy a végzetet nem lehet megállítani, a jóslat beteljesedik, az úrfit meggyilkolják. Élnek ugyanis erre prepegyitok (hegyi rablók), akik közül az erőszakos Dimitru (Szarvas Attila), később Farkas-Miru (Kautzky Armand) is csúnya véget ér. Egyedül a vezérük, Bandilla (Lux Ádám) védi meg mindig Nucát, de neki is megvan erre az oka. Eközben pedig a gőzfűrész már kezdi felfalni az erdőt, jönnek a vasút építői.

Fia halálát követően a felbőszült Báró elrabolja kisded unokáját, hogy örökösként nevelje fel. Nuca most már tudatosan használja boszorkányos erejét: nemcsak látja az emberek szemében a múltat és a jövendőt, de megbosszul minden rosszat, amit a férfiak a nők ellen valaha elkövettek. A havasokban bolyongva teljesíti be végzetét, és mikor a saját kisfia kicsúfolja, Nuca megátkozza és halálra szánja fel nem ismert gyermekét, mindörökre megteremtve a hegyek tündér-boszorkányának mítoszát. Mert a jövő a hét bekövetkezett halál után neki is nehéz sorsot szán még, amíg végleg megnyugodhat. „A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert.”

A lírai-epikus történet színpadi változatához a rendező hatalmas segítséget kapott Román Sándornak, az Experidance koreográfusának személyében. Az előadás zenéje három elemből áll össze – Papp Gyula zenei vezető és Nagy Árpád muzsikus közreműködésével. Van egy klasszikus, főleg Vivaldi: A négy évszak zenei idézetére épülő, főleg természeti hangulatfestő muzsika; egy pánsíppal előadott, félig klasszikus zene, és igen erős a román népzenei harmadik zenetípus is. Nos, Román Sándor egyfelől fergeteges táncrészeket komponált a szereplőknek, amelyben a színészek még a zenei előadásba is belekapcsolódnak ritmushangszeresként, másfelől az egész előadáshoz megkoreografálta a mozgásokat. Így látunk az elöl beszélő szereplők mögött néma tablókat épp úgy, mint néha groteszknek látszó, ám „beszédes” mozgásformákat is egyes szereplők részéről; nagyon jót tesznek az előadásnak.

Húros Annamária színes, fantáziadús jelmezei mellett puritánabb a díszlet, ennek egy része is háttérvetítéssel jön létre vegyes minőségben.

Az előadás másik erőssége a szereposztás. Nemes Wanda belülről építkezve válik kislányból anyává, egyre keményebb nővé, aki akaratlanul is saját végzete felé tart, amelyben a jövő még nagyon sok nehézséget tartogat, s csupán egy halvány reménysugarat a sorsa megváltoztatására. Mikor a Cigányasszony mintegy átadja neki a nyakláncát, ezzel jelképesen rá is ruház valamit a maga képességeiből. Az, hogy ő „boszorkány”, lehet, de épp úgy lehet, hogy csak véletlenek sorozatának áldozata. Mert akit egyszer a nép annak tart, arról nehezen mosható le a bélyeg, ráadásul a szép, fiatal és szabad lány azzal, hogy akaratlanul is magára vonja a férfiak érdeklődését, egyúttal magára haragítja a falubeli asszonyokat is.

A Cigányasszony szerepét Timkó Eszter kapta, aki a legkevésbé sem romatípus. Elsőre egy picit zavart ez, de rájöttem, hogy ha erre rájátszik, az csak valami mű-cigány paródiává lett volna, ami igazán messze áll a rendezői szándéktól. Ez a cigányasszony csak a vásári jelenetben látszik kóklerkedő jósnőnek, a többiben inkább valami titkok tudója, aki valóban meglátja a lány homlokán a nálánál is erősebb bélyeget, ezért meg tudja beszélni vele a dolgokat, másfelől egy szinte mindig jelenlévő szereplő, aki fedetlen, vagy fedett arccal jelen van, akár a sors. Ehhez pedig nem kell „cigánykodni”, ezért is tetszett Timkó természetes játéka.

Koncz Gábor picit hálátlanabb feladatot kapott a darabban. Tóderik az elején eligazítja unokáját, aztán börtönbe viszik, majd mikor visszatér, azonnal felmegy a hegyekbe szénégetőnek. Pedig, mint később kiderül, fontos szerepe van abban, ami idáig vezetett, hiszen miatta nem nőhetett fel a lány a szüleivel. De Koncz még ezzel a kevés jelenléttel is nyomot tud hagyni a színpadon.

Jánosi Dávid mint Gáspár kellően vonzó és jóképű ahhoz, hogy Nuca belészeressen, és kellően elkényeztetett és felelőtlen ahhoz, hogy átlépjen annak szerelmén, még a közös gyermek ellenére is. Részéről ez nem is annyira szerelem, mint vágyának kielégítése, megunható játék. Nem tudható, hogy a jóslat akkor is beteljesedett volna rajta, ha a lány mellett marad, mindenesetre a végzet akkor csap le rá, mikor bizonyosan magára hagyja.

Rokonszenves figura a darabban a Nagy Zoltán által megformált Birtalan. Egyedül maradt öreg hegyi ember, aki megtanítja Nucát halat fogni, segíti, mintha második nagyapja volna. Nagy Zoltán külső és belső adottságai egyaránt szerethetővé formálják ezt a kedvesen évődő figurát is.

Incze József is kiváló karakterszerepekhez jut színházában. Jószuf nem sok jó tulajdonsággal van ugyan megáldva, de inkább csak afféle falusi tahó, és nem haragtartó. Cimborájával, Mártonnal, akit Szakács Tibor játszik, egy húron pendülnek, bár inkább Jószuf a hangadó. Jószuf feleségét, Terkát Bordán Irén formálja meg. Ő kezdetben gyűlöli Nucát, mert őt hiszi férje csábítójának, de aztán megsejt valamit, és már titokban hálás lesz, amiért megszabadulhatott az őt is bántalmazó férfitól, és ezért kezd el drukkolni, hogy Nuca álljon bosszút minden nővel erőszakoskodó férfin. Ezért is megy segíteni neki a szülésnél. Mindhárom alakítás karakteres volt, tetszett.

A Szőrfülűnek csúfolt örmény kocsmáros ifj. Jászai László által kel életre. Legfőbb tulajdonsága az a mohóság, amivel mindenkin nyerészkedni akar, persze ez nem mindig sikerül neki. Ezzel együtt ő is inkább csak gyarló emberi, de nem gonosz tulajdonságokkal van felruházva. Jászai játékában a fölényesség és megjuhászodás egyaránt benne van. Az ő ellentéte a Kupec, akit Vass György játszik remekül, és akiben felébred a segítőkészség Nuca iránt, ráadásul még bosszanthatja is Szőrfülűt azzal, hogy vetélytársa lesz.

Szabó Sipos Barnabás kapta a Báró szerepét. Ezt az embert afféle patriarchális figurának ismerjük meg; halott fia helyett örökbe fogad egy másik gyereket, a maga módján ő is segíti Nucát, csak közben megváltozik. Minden lelkifurdalás nélkül elveszi az anyától a gyermekét, és még el is adja azt a birtokrészét, amiben a lány háza van, és így kergeti el őt a vidékről. Szabó Sipos játékában ez a kétarcúság plasztikusan jelenik meg.

Almási Sándor kivételesen negatív szerepet kapott, de láthatóan élvezi. Mitru tulajdonképpen talán nem annyira gonosz, mint inkább hidegen gondolkozó szolga, akit más nem érdekel, mint a gazdájának érdekei. Tóth Tamás a Csendőr epizódfiguráját kelti életre.

A három hegyi rabló közül Kautzky Armand ismét úgy el van maszkírozva, hogy nem is lehet ráismerni. Farkas Miru a legszangvinikusabb a prepegyitok között, csoda, hogy egyáltalán hallgat vezére szavára. Szarvas Attila mint Dimitru inkább a férfiasságát akarja fitogtatni, közülük a Lux Ádám megformálta Bandilla az egyedüli, aki a lányt nem hagyja bántani. Záró monológjából sok mindenre fény derül, hiszen ő is jó ismerője az előzményeknek. Nagyon jó szerepformálást láttunk tőlük is.

Kerényi Imre szépen fogta össze a történetet és a szereplőket, így igazán élvezetes felnőtt mesét láthat a néző szinte korosztálytól függetlenül. Olyan ez, mint egy prózai népballada, fonóba elmondott különös történet, amely az előadás után valószínűleg többeket is csábít majd a regény elolvasására is. Wass Albert költőisége, látásmódja meg is érdemli ezt, mert az előadás szép, és a könyv még gazdagabb.

Muzsay András

Forrás: Infovilág